Wessely Tibor írja.

Nem fest kiállításra, és kiállítási „anyagot”, ami mégis összejött, maradt, összeállt, egybefestettnek mutatja magát, mert egylélegzetű.
Együtt van az latolgató válogatás nélkül is.
Évtizedek alatt létrehozottéletmű egységes szellemén, mesteri technikáján nincs selejtezni való, minden eleme ma és mindenkor vállalható.
Kovács élet-munkafilozófiájának itt a lényege, ez a sarkalatos pontja, ez az igazi bravúr!
Megtalálta amit mondani akar, új felismerései nem tagadnak korábbiakat.
Megfejthető titka: állandóság is, változás is!
Képíró gyakorlata, mesterségtudása biztonságos, eminenter, nem kényszerül festés közben a kezére is ügyelni.
Újabban a kódexmásoló buzgalom kerítette hatalmába, tudjuk Bogdány papagájos csendéletét, másolta-festette a Magyar Nemzeti Galériában. A másolattal muzeológusok és a festőszakma teljes elismerését vívta ki. Itt jegyzem meg, Bogdányról, Hondecoterről, Stanoverről a XVII. század angol, holland csendélet, madár, állatkép festőiről, műhelytechnikájukról nagyon sokat tud.
Passzionátus madármegfigyelő, ismerő és madarat festő. Tudja, hogy hit nélkül ne fessünk vallásos képet, bonctani és alaktani feszültség híján embert, lovat, kutyát de még madarat sem.
Amit lefest, azt a megfestés előtt alaposan megismeri, ezért van, hogy az Ő világa megbízható világ. Igaz, meg gyönyörű.
Minden lelki élmény látható, minden látható lehet lelki élmény, ilyen egyszerű a dolog minden kimódolt művi gondolatiság, álfilozófiák és görcsös nagyotmondás nélkül.
Erazmusi bölcsesség: a balgaság dicsérete.
Ezért van, hogy művészetének, profán hétköznapiak a tárgyai: a szoba. a ház, a ház meg az udvar, a kert meg az utca, a falu meg a népe, az erdő meg a folyópart, és az sem baj, hogy ezt úgy is hívhatjuk: kabinetkép, vagy intim táblafestészet. Annak van szánva. Kényszerformákba rendezett világnak, álombirodalomnak, üdvözitő sémáknak nyoma sincs semerre.
Sikeres ember, szerényen, szeretetre méltóan az.
Jól és szerényen tud nyelveket

Szerényen ért klasszikus és művel modern zenét. Évtizednyi a nagyvilágban elért sikerek után sem dörömbölt a hazai akadémiák zárt kapuin. Zörgetnie sem kellett, hívták, befogadták.

Jóindulattal oktat, segít pályakezdőket.


Szerényen Művész és Mester.

Szentek derüjével viseli el Önmagát és barátait!

Wessely Tibor



Ifj. Imre István beszéde.

Elhangzott Vácon, a Főtér Galériában.

Tisztelt Egybegyűltek!

Az esetek többségében úgy indulunk el egy általunk többé, vagy kevésbé ismert művész új műveinek bemutatójára, hogy előre sejtjük, amit fogunk látni.
Mit is? – amit a művésztől eddig megszoktunk, és ha eme elvárásunk teljesül, már nem lehetünk csalódottak.
Itt azonban csalódás ér bennünket – kellemes csalódás! Miért? Mert Jocónál megszokott az a magas fokú kvalitás, a kellemes csalódást kiváltó többlet, pedig az, hogy a művész tudott újítani.
Látásmódja az impresszionista mesterek látásmódjával gazdagodott. Ez nem epigonizmust jelent, Jocó átírja, áthangszereli az ő világukat.
Monet vagy Renoir művészetének teljes átérzése kell ahhoz, hogy olyan kitűnő alkotásokat lássunk ott, mint a „Nosztalgia”, vagy a „Békeidő” című képek.
De nem csak az impresszionista festők, hanem a kitűnő komponista Maurice Ravel is itt van közöttünk. A „Lányka tánca” című kép láttán Ravel „Boleró”-jának az extázisig fokozódó utolsó ütemei jutnak eszembe.
Mennyivel kellemesebb érzés Kovács Jocóval, aki Renoir mai szeme, Ravel mai füle és az Ő műveivel együtt lenni, mint a jelenlegi kulturális kormányzat által preferált – általam semmiizmusnak nevezett – vackokat bámulni, sznob fapofával. Hála istennek – itt nem az ezoterikusok álarcát, viselő álműértőket látok, hanem mosolygó embereket, akik értik Jocó műveit és azok éppen ezért tetszenek is nekik.
Hölgyeim, Uraim! Nem kell szégyellni azt, hogy ami emóciókat indít el bennünk, azt szeretjük, az tetszik. Ez a művek befogadásának őszinte és ezért legmagasabb rendű módja.
Jocóval csaknem negyvenöt éve vagyunk barátok, úgy gondolom, hogy ez feljogosít arra, hogy ne rejtsem véka alá véleményemet munkáival kapcsolatban.
Véka nincs! – a véleményem, – mint hallhatták – igen jó! Kérem, amikor átböngészik Jocó barátom kiállított anyagát, ne csak nézzenek, hanem lássanak is. Lássanak, mert van mit!
Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a kedves Majoros házaspárnak, hogy nemcsak ezzel a kiállítással, de egész műkereskedői tevékenységükkel segítik a művészeket. Nagyvonalú mecénási magatartásukkal és jól vezetett galériájukkal az egész magyar művészetnek szolgálói és támogatói.

A kiállítást ezennel megnyitom.

Ifj. Imre István




Harcos Katalin

Világok születése

Kovács József festőművész tárlatmegnyitójára


Világok születése nyűgöz, ha nézlek.

Hangok festenek, és színek zenélnek,

mert képeid mélyén ott lüktet az élet,

s teremt ma új csodákat!

 

 

Látom a szellőt; szűzen, szemérmes szívvel,

az égen máris selymes nászfátylat mímel.

Kavarog, szerelmet vall, szavakban rímel…

meséd, íme, megárad.

 

 

Itt dáma lépdel dúsan aranyló hajjal,

kikötő éled, nyiladozik a hajnal,

majd fák merednek elénk csontkezű gallyal.

Merő varázs e tárlat!

 

 

Ott tűz lobog vörösen, falakra festve,

mert tekinteted a titkokat kereste.

Bíborba hajlik az ég felettünk este,

s lépni látjuk a fákat.

 

 

Minden ismert, és mégis, - szemeddel látva

ámultan nézünk megannyi furcsa tájra,

mit betölt kavargó létünk boldogsága.

A titok, már nem várhat!

 

 

Világok születése nyűgöz, ha nézlek.

Hangok festenek, és színek zenélnek,

mert képeid mélyén ott lüktet az élet.

Teremts hát további új csodákat!

 

 

 

Réti János újságíró
www.tizesvillamos
Ritmusok Ecsettel és Dobverővel
Kovács Jocó ritmusai az Ifjúsági Házban
2012.12.05
Ritmusokat ígért, dobverővel és ecsettel december 3-a, hétfő koraestjére az Újpesti Kulturális Központ Ifjúsági Házába Kovács Jocó, kiállításának örömzenélős, mini koncertes megnyitójával.

Mert a régebbi, főleg régi újpestiek által csodagyerekként megismert legendás dobos (NIVRAM, Atlantisz, Gallusz trió…most Nautilus… ) nemcsak a dobverőkkel és dobokkal bánt, és bánik ma is bravúrosan, hanem az ecsetekkel is. Évtizedek óta egymást egészíti ki benne zene és képzőművészet! A zenészt ismerte az ország, meg kicsit Európa, a festészethez való „szerelmetes” kötődését pedig tárlatokon mutatta be itthon Újpesten, és az ország jó néhány városában.

 

 

A két műfaj iránti elkötelezettségét most együtt, egyszerre tárta közönsége elé, rendhagyó élményt szerezve ezzel a jelenlévőknek. A galéria megtelt barátokkal, ismerősökkel, érdeklődőkkel, amikor Bertalan Tivadar, a köztiszteletben álló képzőművész, író bevezette, megnyitotta a kiállítást, hangsúlyozva Jocó „kétoldalúságát” és azt a szeretetet, amivel a mostanában nem könnyen szerethető világ felé fordul művészetével.

 

Kovács Jocó életét, világlátását a természet és a zene uralja. A zene nemcsak hangzásilag, hanem képi megjelenítésben is. És persze álmok…

A festőhöz a természet áll igazán közel, a kifejezés közvetlensége folytán, a zene vizuális megjelenítésben pedig a színek – főleg a meleg, sötétebb tónusok – segítik, zenélnek a színei, olykor alakjainak elnagyoltabb ábrázolása árán is. Így idézi fel a muzsika hangulatát, a harmónia hatását, amit hall belül.

Aztán, időnként ráköszönnek álmok! És megszólítja portréin Chaplint, Babitsot, Liszt Ferencet vagy Jimmy Hendrixet, Zappát.

Jocó –ahogy mondja is– „nem a szavak embere”, így csak köszönetét fejezte ki közönségének és örömét, hogy eljöttek, akiket szeret, és akik őt szeretik.

Ezzel vendégeit a színházterembe invitálta, ahol megszólalt az örömzene, a külön, erre az alkalomra „összeállt” HANG-SZÍN együttes Ková

cs Jocó, Sáfár József, Kerekes Zoltán, Szűcs István, Radovics „Kyru”László összetételben, hogy Jocó az ecsetekkel alkotott világa után felidézze, milyen ritmusokat tud varázsolni a dobokkal és dobverőkkel.

A dobos Jocó, nem tud hibázni, nem tud halványabb lenni önmagánál!

Nem bravúrozott, nem tolta előtérbe magát, hanem, kiegészülve négy kiváló zenésszel, pontosan, hatásosan, mutatványok nélkül adta át hallgatóságának a benne élő, általa áradó ritmust! Ami nem kis élmény! Ezt, mi, a „Jocó rajongók”, tudjuk több mint negyven éve már!

Szép este volt, jó este volt. Jocó, a maga módján megint beköszönt Újpestre!

http://www.rockcsarnok.hu/rockfestok.html